Magyarországon ezentúl a cukorbetegek lélek nélkül élnek. Július elsejétől a vércukorszintjük kizárólag a diétától függ "Csak akkor bukik meg valaki, ha nem figyel eléggé a diétára"- olvastam a Békés Megyei Hírlap május 2-i számában. Nem gondoltam, ilyen egyszerű cukorbetegnek lenni. Betartom a diétát, és minden rendben. Szóval, ha már a sors ezt a betegséget mérte rám, cserébe a lelkem megszűnik működni. Nem reagálok a számomra megterhelő életeseményekre, amire a népnyelv azt mondja: "felmegy a cukra". Szóval elveszíthetem a munkámat, leéghet a házam, kiderülhet szeretteimről, hogy gyógyíthatatlan betegek, tönkre mehet a házasságom, meghalhatnak a legféltettebb családtagjaim, várhat rám fájdalmas műtét, és még sorolhatnám azokat a helyzeteket, amelyek hatására eddig felment a vércukrom, megemelkedett a vérnyomásom, stb.
"Léteznek olyan laborvizsgálatok, melyek az utóbbi három hónap eredményét közlik átlagban. Ha ez magas, akkor világos, hogy a beteg nem tartotta be az előírásokat"
Érdekes, én azt tapasztaltam, ha érzelmileg megviselt valami arra számos testi reakció érkezett. Emlékszem, egyszer kerékpárral elestem, majdnem elütött egy autó. Másnap mentem laborba, és 7.8-as vércukrot mértek. Egy hét múlva megismételték a vizsgálatot, és 4.5-es érték lett.
Aztán egy másik alkalommal elveszettem a jobb fülemre a hallásomat. A hallásvizsgálaton 80 százalékos halláskárosodást állapítottak meg, és azonnal kórházba utaltak. A háziorvosomhoz menten a hallásvizsgálat után rögtön EKG-ra. Nekem alacsony a vérnyomásom, a háziorvosom ez alkalommal 210/120-as vérnyomást mért.
Két hónapja cukorbeteg lettem. Akkor mostmár nem kell félnem az ilyen lelki alapon bekövetkező testi tünetektől, elég a diétát betartani. Csak az én esetemben van egy nagy baj. Hiába tartom be a diétát betűről-betűre, sőt még sporttal is kiegészítem, az én lelkem nem szűnt meg működni. Feszültség esetén felmegy a vérnyomásom, szívtáji fájdalmaim vannak, megáll a szervezetemben a víz, gyomfájdalom és fejfájás gyötör, stb.
Egy percig sem kérdőjelezem meg, hogy komoly személyes felelősség terhel a cukorbetegségem alakulását illetően. Tény, hogy a diéta egyik meghatározó pillére a betegség kordában tartásának, a szövődmények megelőzésének. Csak a lelkem háborog a dolgok ilyen egyoldalú leegyszerűsítése ellen. Én például a cukorbetegséget, egy testi betegséget követő lelki trauma szövődményeként kaptam. Nálam a lelki megrázkódtatásokat nagyon gyakran súlyos testi betegségek követetik.
És hiába az új rendelet, az én lelkem nem szűnt meg létezni és működni a betegségem óta sem. Eddig "csak" a betegségemmel járó nehézségektől, a várható szövődményektől féltem. Most már három hónapon át szoronghatok a következő laborvizsgálattól. Közben pedig különböző események történnek az életemben, ami mind kihat a testi működésemre is. Szomorú és ijesztő egyszerre, hogy 2012-ben a test működését a lélek nélkül elképzelhetőnek tarja az orvostudomány, hogy nem axiómaként kezelik, a test és lélek kölcsönhatását.
Nem tudom hány felelőtlen cukorbeteg él ebben az országban, aki nem törődik az egészségével, nem tartja a diétát. Csakhogy őket is lehet más oldalról megközelíteni: miért nem fontos számukra az egészségük, miért nem tudják annyira szeretni magukat, hogy vigyázzanak magukra. Az önmagát szerető ember, minden külső szankció nélkül őrzi testi-lelki egészségét. És milyen büntetést kapjanak az önszeretetre képtelen emberek, főleg ha cukorbetegek? Itt van egy súlyos probléma. Arról, hogy valaki nem tudja szeretni önmagát a szülei, szűkebb és tágabb családi, társadalmi környezete felelős első sorban. De mielőtt a szülőket kiáltanánk ki bűnösnek, gyorsan megjegyzem ők azért nem tudták önszeretetre képesnek felnevelni gyermeküket, mert már ők sem tudták jól szeretni magukat. És ez a lánc vég nélkül időben visszavezethető. Persze, ez a hiány sok-sok tudatos önismereti munkával részben pótolható, de hiánytalanul nem.
Úgy gondolom, ha tényleg fontos a cukorbetegek sorsa, akkor arra is figyelmet kell szentelni, milyen életesemények előzték meg a betegség kialakulását, hogyan viseli az egyén az élet nehézségekkel teli napjain a betegségét. Képes-e pl. egy műtét előtti szorongás közepette, vagy szeretett családtagja koporsójánál állva a diétára figyelni? Netán olyan erős lelki fájdalmat él át, ami felülír minden diétás önkontrollt. Az is megeshet, hogy egy hosszú út vezet el odáig, hogy képessé váljon valaki a diéta elkezdésére.
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – amíg nem ismerjük az egyes embert érintően a miérteket, emberségesebb és célravezetőbb lenne nem ítélkezni, nem büntetni, hanem olyan segítséget nyújtani, ami elvezethet az életigenléshez, a belső motiváltsághoz az egészségmegőrzésért.
Engedtessék meg, hogy egy cukorbeteg esetleg nem nem akar, hanem nem képes figyelni az orvosi előírásokra.
Zárógondolatom szakmai alátámasztásaként idézek egy példát a pszichodráma módszerrel vezetett önismereti csoportjaimból:
Egy 2-es típusú inzulinos cukorbeteg 8 éve – minden orvosi és személyes igyekezete ellenére nem tudta vércukor értékét elfogadható szinten tartani, sőt komoly hízásnak indult. Az egyéves önismereti csoportban feldolgozott néhány sorsfordító pszichés traumát, melynek eredményként vércukorszintje normalizálódott. Többszöri HbA1c értéke 6 lett. Erről bővebben a szakmai blogom „Halva született érzések” című esettanulmányában írtam.
