AZ ELKÖTELEZŐDÉSTŐL A FÉSZEKRAKÁSIG 2019/20.

2020. január 31-én véget ért az első fészekrakó csoport. A csoportzáráskor így beszéltek a megélt élményekről, szerzett tapasztalatokról, tanulságokról a "Fészekrakók":

“Egy jó koncepció mellett haladtunk, letettük az alapokat. Rávilágított arra, hogy nagyobb megértéssel, bizalommal és szeretettel kell a párunkhoz közeledni, mint ahogy ezt eddig tettük.”

“A párkapcsolat célja, hogy a két ember kölcsönösen jobbá tegye egymást, segítse a személyes fejlődésben.”

“Jó, hogy sok témát érintettünk. Tudatosultak a származási családból hozott minták, az onnan hozott olyan sérüléseink, amivel dolgunk van. Megértettük, fontos korábbi kapcsolatainkat is megérteni.”

“Megtanultuk, hogyan kell a konfliktusokat kezelni. Nem szabad halogatni a problémák megbeszélését, amint az indulatok elcsitulnak meg kell beszélni a nézeteltérést. Ha ezt egy évig gyakorolhatnánk, akkor ha jön egy probléma zsigerből tudnánk mit kell tenni.”

“Nagyon jó volt a program, végig barátságos volt a légkör, jól éreztem magam, sokat tanultam. Jobb lett a kapcsolatunk, még szívesen folytatnám.”

“Nekem az elvárásom volt a tudatosság, ez teljesült. Nagyon tetszett, hogy interaktív, gyakorlatias volt minden foglalkozás."

"Más problémáiból  megismertünk több véleményt és reakciót, amiből tanulni lehetett.”

"Ez a lehetőség közelebb hozott egymáshoz minket. Meghittebbé varázsolta a kilencéves kapcsolatunkat, a csoportban végzett közös munka áldás volt számunkra. Békességet, megnyugvást, kiegyensúlyozottságot hozott."

"Sajnos sokszor rohanunk a mindennapjainkban, elfelejtünk beszélgetni. Tudatosan gyakoroljuk a kompromisszum kötést. Sokszor könnyebb a rosszat elmondani ezért hálát adunk minden nap egymásnak azért a jóért, amit a párunktól kaptunk."

"Szükségünk volt arra, hogy külső szemmel mindketten meg legyünk hallgatva, amire nyitottak voltunk."
"Ha tehetnénk minden évben részt vennénk egy ilyen csoportban. Tudatosult bennünk, hogy közösen együtt kell tenni azért, hogy jól működjön egy kapcsolat."
"Végtelenül célravezetőnek és hasznosnak találtam/tuk a fészekrakó programot."

A legközelebbi programba bekapcsolódási lehetőség:

Szabadság vagy béklyó? Párkapcsolati dzsessz

A MI-hez  jól jön a kreativitás, hogy a bonyolultból egyszerűt varázsoljunk. A kreativitáshoz pedig a szabadság, mert csupán a béklyók alatt nem szól jól a párkapcsolati dzsessz.

Charles Mingus amerikai nagybőgős, a "dzsessz dühös embere" egyszer azt mondta: Az egyszerűt bonyolulttá tenni mindennapos dolog, a bonyolultat egyszerűvé varázsolni, - ez a kreativitás!

A dzsessz olyan mint a párkapcsolat, olyan mint a szerelem. Nagyon bonyolultnak hangzik, miközben végtelenül egyszerű.A zenészek játszanak, megszólítják egymást, válaszolnak egymásnak, szabad az egyéni improvizáció, de van visszatérő közös téma is. A dzsessz akkor a legjobb, ha azok akik játsszák, értik egymást, együtt rezegnek, hogy valami új, közös dolog jöjjön létre. Ilyenkor a hangok színes kavalkádjából egyszer csak harmónia emelkedik ki, a kakofóniából együtthangzás lesz.  A hosszú ideje együtt játszó zenészek általában kottát írnak, jól jön az a nehéz időszakokban.

A párkapcsolatoknak is megvan a kottájuk, amely keretezi a közös játékot. A kottaalakítás folyamatának egyik prototípusát kínálja Ellyn Bader és Peter Pearson amerikai pszichológusok 2013-as párkapcsolati fejlődési modellje.
A szerzőpáros a párkapcsolat fejlődési szakaszait a Margaret Mahler nevéhez köthető tárgykapcsolat elméletre támaszkodva, azzal párhuzamba állítva dolgozta ki. Szerintük a tartós párkapcsolat hasonló fázisokon keresztül alakul, s válik érett kapcsolattá, mint a tárgykapcsolat-elméletben ismert anya-gyermek viszony. A modell szerint a párkapcsolati fejlődés során hasonló konfliktusok, kihívások nehezítik és érlelik az intimitás és az autonómia egyensúlyának megtalálását. Vagyis a közös dallam megszületését.

Az első fázis a szimbiózis, vagy másként a ragaszkodás időszaka, ezek a mézeshetek, amikor dúl a szerelem, és a pár sosem akar elválni.Kezdődik a zene, összecsúsznak a dallamok, egybefolynak a hangok.

A második szakasz a differenciálás időszaka: a pár tagjai kezdik felismerni, elismerni és kezelni a különbségeiket. Már kihallatszanak a különböző hangszerek, fel lehet ismerni az egyedi hangzásokat. 

A gyakorlás időszakában felfedezhetik a függetlenségüket, újra előtérbe kerülnek a párkapcsolaton kívüli kapcsolatok, intenzívebb konfliktusok, szabaddá válik az improvizáció.

Az utolsó előtti fázis az (újra) közeledés periódusa, amelyben a pár tagjai ismét visszatérnek egymáshoz, mélyül a szex, bensőséges a dzsessz.

Az utolsó szakasz pedig a szinergia fejlődési szakasza, amely létrehozza az igazi intimitást, felismerve, hogy a MI több mint a részek összege. Összeáll a dallam, egyszerre hallani az összes hangszert egyben és külön, létrejön az együttállás, csúcson a melódia.

Azonban ahogy a zenében, itt is sokszor el lehet rontani. Az egyes szakaszok számtalan nehézséget hozhatnak, ha például nem tudunk kikerülni az összeolvadásból, ha a differenciálódás túl messzi taszít, vagy ha nem tudunk konfliktusokat megoldani, és ha a másik függetlenségét nem toleráljuk. Ha a visszatalálás nem sikerül, vagy ha megmaradunk a rögtönzésnél. Hosszú távon ilyenkor széthullik a banda. A MI-hez jól jön a kreativitás, hogy a bonyolultból egyszerűt varázsoljunk. A kreativitáshoz pedig a szabadság, mert csupán a béklyók alatt nem szól jól a párkapcsolati dzsessz.

Szerző: Szemán Dénes

Grafika: Dr. Balogh Klára

Forrás: HVG extra magazin 2015/3. szám. - Pszichológia