Ez a „muszáj erőn felül teljesíteni” beégett mélyen a lelkébe. Egész életében kíméletlenül hajszolta önmagát. Nem ismerte a fáradtság, nem bírom, pihenek szavakat, nem engedte meg a sírást, mint a gyengeség jelét.
Amilyen kemény volt önmagával, olyan keménnyé vált a környezetével szemben.
Volt egyszer egy kicsi lány, két idős szülő kései gyermeke. Dolgos, földműves emberek voltak, hajnaltól estig robotoltak a földeken. Ez a kicsi teremtés, alig 5 évesen ült a dűlő végében és hordta egy piros pöttyös vizeskannában a vizet szüleinek. Törékeny, vézna leányka volt, majd megszakadt, míg cipelte a kannát. De vitte, mert szerette szüleit, mert úgy érezte, muszáj.
.jpg)
"Muszáj erőn felül teljesítenem!"
Ez a „muszáj erőn felül teljesíteni” beégett mélyen a lelkébe. Egész életében kíméletlenül hajszolta önmagát. Nem ismerte a fáradtság, nem bírom, pihenek szavakat, nem engedte meg a sírást, mint a gyengeség jelét. Amilyen kemény volt önmagával, olyan keménnyé vált a környezetével szemben.
Teltek az évtizedek, sikeres, dolgos felnőttként élte az életét, eközben feltámadt benne a vágy önmaga mélyebb megismerésére. Útja egy pszichodráma módszerrel vezetett önismereti csoportba vezette.
Néhány hónap után jelezte, mostanában nagyon fáradt, szinte alig bír dolgozni, nem érti mi történik. „Ez számomra ismeretlen érzés” – mondta. Játékba vitte ezt a témát, ahol azzal szembesült, azt a piros pöttyös kannát soha nem szabad letennie. Azzal szembesült elpusztítja magát és még csak nem is tud róla. Dühösen vágta földhöz a kannát, és zokogott: „Elég, elég, én élni akarok! Nem akarok az általam rakott máglyán elégni!”
Azonnal orvoshoz ment, és egy hét múlva kezében volt a diagnózis: vastagbélrák. Műtét, kemoterápia, gyógyulás.
Közben belső változások sora: mert gyenge lenni, szeretettel és elfogadással fordult teste és lelke felé. Megtanulta megélni és kimutatni érzéseit, tudott dühös lenni, sírni, örülni, önfeledten kacagni. Megtanult nemet mondani családnak, barátnak, az egész világnak. Kétéves közös munka után ma évek óta szabad lélekként szárnyal. Egyrészt boldog, kiegyensúlyozott, cselekvési szinten szereti önmagát, vigyázva, féltve, felelősséget vállalva. Másrészt, amíg önmagának nem árt vele, sokat ad a családjának, környezetének. Társadalmilag aktív, számos területen segíti embertársait.
Megjárva a maga El Caminóját, mára megérkezett az időskorba, ahol az ősz gazdag színvilágában pompázik és virul teste-lelke. Telve álmokkal, célokkal, tenni akarással.
