Önérvényesítő, asszertív magatartás fogalma

Önérvényesítés, angol szóval asszertivitás, asszertív magatartás fogalma: A belső harmónia legfontosabb alapjai az egyén önelfogadása, önbizalma, valamint a mások irányában - vagyis az egyént körülvevő környezet irányában - való hasonló elfogadás és bizalom. Ezen attitűdök meghatározzák, hogyan észleli az egyén a különböző helyzeteket, és jellemző viselkedésjegyek kialakulásához vezetnek.

Az asszertivitás olyan kommunikációs módszer, amely ötvözi az önérvényesítést és a mások érdekeinek figyelembe vételét, ezáltal elősegíti az erőszakmentes kommunikációt és hosszú távon a szociális hatékonyságot. Az asszertivitás tanulható, fejleszthető, s elsajátítása elősegíti és megkönnyíti a konfliktushelyzetek megoldását.

Asszertív kommunikáció:

Az asszertivitás megnyilvánulásai a verbális kommunikációban:

• a szándék, a cél határozott megfogalmazása

• az érzések nyílt kifejezése

• egyenes, világos állítások

• tárgyszerű szavak, kifejezések használata

• nincs kertelés, mellébeszélés

Az asszertivitás megnyilvánulásai a nonverbális kommunikációban:

• magabiztosságot sugalló testbeszéd

• a hang határozott, meleg, nyugodt

• szemkontaktus

• nyílt, őszinte szemek

• egyenes, kihúzott, nyugodt testtartás

Az asszertív magatartás és más magatartás formák

Az asszertív attitűd önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést, mások és önmagunk tiszteletét jelenti. Viselkedésben az asszertivitás felelősségvállalásban, saját érdekeink közvetítésében és mások érdekeinek figyelembevételében mutatkozik meg.

Az asszertív viselkedés: olyan önérvényesítő magatartás, melynek során képes vagy kifejezni érzéseidet, gondolataidat, érvényesíteni jogaidat és ezáltal elérni céljaidat úgy, hogy eközben figyelembe veszed mások érzéseit, gondolatait, érdekeit és jogait.

Passzív attitűd esetén az egyén önmagát másoknál értéktelenebbnek tartja, és azt gondolja, hogy mások is azt gondolják, hogy nem jó amit tesz. Gyakran úgy ítéli meg a helyzeteket, hogy kudarcot fog vallani. Ezért inkább háttérbe vonul. Azt gondolja, hogy másoknak mindig igaza van, így meg se próbálja érdekeit képviselni. Még mielőtt konfliktus alakulna ki, megadja magát.

A passzív viselkedés azon a meggyőződésen alapul, hogy a másik ember igényei, vagy kívánságai fontosabbak, mint a Te sajátjaid. A másik félnek vannak jogai, de neked nincsenek. Te nem, vagy csak kismértékben tudsz hozzájárulni a dolgok megoldásához, míg a másik fél teljes mértékben. Általában a passzív viselkedés célja, hogy mások kedvében járj és, hogy elkerüld a konfliktusokat.

A passzív viselkedésű ember nem áll ki a jogaiért, vagy ha igen, akkor azt oly módon teszi, hogy azt mások figyelmen kívül hagyják. Igényeinek, véleményének, érzéseinek és meggyőződéseinek bocsánatkérő, bátortalan kifejezése jellemzi.

A manipulatív attitűd, ahogy neve is mutatja, azt jelenti, hogy az egyén hátulról, ferde utakon, ügyeskedve próbálja elérni céljait, mert nem bízik se önmagában, se másokban. Nem tudja elképzelni, hogy kiállhat egyenesen érdekeiért, mert nem tudja elképzelni, hogy elfogadják. Alacsony az önértékelése, és másokat se tart sokra. Ezért folyton gyanakszik, hogy mások hasonlóan manipulálják.

Az agresszív attitűd és viselkedés nem verekedős erőszakosságot jelent, hanem az alacsony önértékelés kompenzálásaképpen kialakított látszólagos önbizalmat. Ezen attitűddel az egyének kiválónak szeretnék látni magukat, ezért másokat alulértékelnek. Úgy tesznek, mintha nem lenne másokra szükségük, és azt gondolják, nem látszik, mennyire nincs önbizalmuk.

Az agresszív viselkedés azon a meggyőződésen alapul, hogy az ember saját igényei, kívánságai és véleménye fontosabb, mint másoké. Az agresszív ember azt gondolja, hogy neki vannak jogai, másoknak nincsenek, hogy ő teljes mértékben hozzá járul a probléma megoldásához, míg mások nem. Az ilyen ember célja a mindenáron való győzelem, ha kell mások figyelmen kívül hagyásával is akár.

Az agresszív ember kiáll jogaiért, de ha kell, megsérti mások jogait eközben. Mások igényeit, kívánságait, érzéseit és véleményeit figyelmen kívül hagyja.

Asszertivitás és asszertív magatartás

A magyar önérvényesítés és az angol assertivity kifejezés valamiféle rámenősséget sugall. Annyiban valóban rámenősségről van szó, hogy az egyén érdekeit érvényesíti. Ez azonban csak akkor valódi érdekérvényesítés, ha megfelelő önbizalom birtokában, mások és azok érdekeinek elfogadásán és tiszta kommunikáción alapszik. Nem önérvényesítés az, ha érdekeinket erőszakosan, mások feletti hatalmunk által vagy mások kijátszásával, manipulálásával érvényesítjük, mert ezek a viselkedések félelmen alapszanak. A saját képességeikben bizonytalanok nem merik nyíltan felvállalni érdekeik ütköztetését, csak felülről vagy hátulról támadva mernek érdekeikért fellépni.

A nem asszertív attitűdök és viselkedésjegyek a gyakori, legtöbbször a gyerekkorban történt elutasítás és negatív ítélet következtében alakulnak ki. Az egyén énképének formálódása erősen függ a környezet visszajelzéseitől. Ha sok a negatív visszajelzés, az egyén negatív képet alakít ki önmagáról. Azonban még gyermekkorunkban sem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a külvilág visszajelzéseinek. Megfelelően értékelve a helyzeteket, a visszajelzéseket is differenciáltan lehet értékelni.

Fontos, hogy akár önmagunk, akár mások (pl. gyermekünk) esetében a viselkedést, a tettet értékeljük, és ne a személyt. Mindenki tesz jót és rosszat, viselkedik okosan és bután, elhibáz dolgokat, és kiválóan meg tud csinálni sokmindent. Ezeket a helyzeteket lehet értékelni, de egy-egy helyzet nem minősíti teljességében az egyént.

Az asszertivitás olyan kommunikációs módszer, amely az önérdeket és mások érdekét harmonikusan kombináló viselkedést, a hosszú távú szociális hatékonyságot segíti, és amelynek elsajátítása a nehezen kezelhető, konfliktusos helyzetekben mindenki számára biztos megoldást jelent.

Az asszertív viselkedést tanulással tudjuk elsajátítani. Az asszertivitás megtanulása megoldást adhat, ha valaki úgy érzi, sokszor nem éri el, amit szeretne, ha konfliktushelyzetekben gyakran tapasztal szégyenérzetet, vagy ellenkezőleg, túlzott indulatokat, amelyeken nem tud úrrá lenni. A tanulás megkezdése előtt és annak folyamán tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyire is érezzük magunkat asszertívnek.

Az asszertív jogok listája

Az alábbi asszertív jogok listája, segít az asszertivitás felmérésében: alaposan olvasd végig, dönts el, hány tételről állíthatod, valóban érvényes-e Terád. Természetesen a joglista még hosszan folytatható, itt csak a legfontosabbakat írtuk le.

1. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled

2. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet

3. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek

4. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem

5. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél

6. Jogod van ahhoz, hogy kérd, amire szükséged van

7. Jogod van ahhoz, hogy megkapd, amiért fizettél

8. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakemberektől, beleértve az orvosokat is

9. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket

10. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet

11. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet

12. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj

13. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom

Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet, ha indulatainkat másokat tisztelve tudjuk kifejezni. Ha megvédjük magunkat anélkül, hogy másokat megbántanánk, ha meghallgatjuk a másik álláspontját és tudunk mindkettőnk számára elfogadható megoldást találni.

Vajon miért viselkedem az adott helyzetben így? Miben különbözik ez a helyzet más helyzetektől? Érdemes végiggondolni a fent említett lehetőségeket is. Melyikek segítenének az adott helyzetben?

Az asszertivitás művészet, ezt mindenkinek meg kell tanulni! Hogyan legyünk önmagunk anélkül, hogy megbántanánk a másikat? Eredendően, születésünktől fogva magunkban hordozzuk az agresszivitást, amellyel saját területünket védjük és az akaratunkat érvényre juttatjuk, és a félelmet, amelyből passzivitásunk, megadásunk táplálkozik. Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet, ha indulatainkat másokat tisztelve tudjuk kifejezni. Ha megvédjük magunkat anélkül, hogy másokat megbántanánk, ha meghallgatjuk a másik álláspontját és tudunk mindkettőnk számára elfogadható megoldást találni.

IDŐ-S-KOR - ELENGEDÉS

Közeledik november az elengedés, elmúlás hónapja. Életünkben nagyon fontos, hogy képesek legyünk elengedni megélt életeseményeket. Ez segíthet az átélt sokszor fájdalamas élmények feldolgozásában, megmenthet bennünket attól, hogy belebetegedjünk a történtekbe. Az elengedésben nagyon sokat segítenek a rítusok, melyek napjainkban szinte elmúlóban vannak. Néhány példa arra, mit kellhet elengednünk az életünk során: szeretett halottainkat, még élő szüleinket, felnövő gyermekeinket, váláskor házastársunkat, elvesztett munkahelyünket, egészségünket. Fontos egy-egy megélt életszakaszunk - gyermekkor, ifjúkor, felnőttkor - lezárása is. Egy-egy életciklusunk lezárásában segíthet Pinkola Estés Klarissa: A farkasokkal futó asszonyok című könyve.

A felnőttkor elengedésére olvashatnak egy példát az alábbi írásban, mely ötlet, minta is lehet egy ilyen típusú lelki munkához.

REKVIEM A FELNŐTT KOROMÉRT

Megpróbáltalak titokban, észrevétlenül elhagyni. Köszönöm, hogy nem engedted. Ezer apró jelet küldtél arról, hogy még dolgom van veled. Hogy téged nem lehet, csak úgy, mint egy elhasznált papír zsebkendőt félredobni.

Jelezted a testemben, tudtad – itt biztos észre veszlek. Hát nem így történt. Aztán küldted a depressziót a lelkembe, ez sem használt. Küldtél fontos üzeneteket: kicsit olyan nekem ez a 60. születésnap, mintha meghalni készülnék. Nem értettem. Sírtam, kétségbe estem, agyaltam. És most eljutottam oda, hogy érzek. Érzem, téged végleg elveszítettelek. Ha már a haldoklótól megijedtem, fel sem ismertem, akkor most a halottól illik tisztes búcsút venni.

Először is a köszönet hangján szólok hozzád. Köszönöm, hogy túléltelek. Nagy küzdelem volt testben-lélekben egyaránt.

Megtanítottál, hogy nincs reménytelen helyzet. Megmutattad, az élet bármilyen terhet tegyen a vállamra, kibírom. Igaz időnként összeroskadok, lázadok, feladom – de mindig megtalálom azt az utolsó szalmaszálat, ami átlendít az élhetőbb hétköznapokba. Engedelmeddel, ezt a képességem – miután segítségeddel ilyen szépen kifejlesztettem, viszem tovább.

Sok minden veled véget ért, örökre elmúlt az életemből. Már nem leszek soha fiatal, már nem adok gyermeknek életet, már nem élvezem a gyermeknevelés szépségeit. Már nem tanulok új szakmát, nem lesznek munkahelyeim. Többé nem élvezem a munkahelyi kollektívába tartozás szépségét, de megszabadulok az ezzel járó fájdalomtól is. Nem rendezek többé fesztiválokat, konferenciákat.

Másfajta kihívások, másfajta küzdelmek várnak.

Búcsúzom veled együtt gyermekkoromtól is, így most kettőtökhöz szólok: Isten veled anyahiány, apahiány, rút kiskacsa, ki annyit szenvedtél a másságtól; Isten veled férfiaktól való félelem, megfelelési kényszer, kisebbrendűségi komplexus, teljesítménykényszer. Ti is a gyermek- és felnőttkoromban elmaradhatatlan útitársaim voltatok. Most búcsúzom tőletek is. Keményen megdolgoztam, hogy itt hagyhassalak benneteket, örökre a felnőttkor sírjába zárva.

Titeket nemcsak egyszerűen eltemetlek, de el is hamvasztalak, mert még képes lennék visszajönni a sírhoz, és kikaparni a csontocskáitokat, s azokból újra életre kelteni benneteket.

Búcsúzom tőled fájdalmasan gyönyörű szexuális életem. Jó hogy voltál nekem. Szerettem volna többet, szebbet, de most megbékélek azzal, amire képes voltam. Nem tudom találkozom-e még veled. Azért téged nem hamvasztalak el. Ha leszel is az életemben, az már más lesz, az már nem te leszel, ki azért hű társam voltál felnőttségemben.

Búcsúzom tőled elképzelt, vágyott családi életem, amikor még reméltem gyermekeim felnőve fizikai és lelki közelségben maradnak. Sok szenvedés után elengedem azt az illúziót, hogy ők velem megosztják életüket. Kirepültek a fészekből, megtettem, ami tőlem tellett, most pedig nézzek az égboltra, élvezzem szabad szárnyalásukat. Egészségesen, életképesen szárnyalnak.

Kényszeres evésem, most hozzád is szólok. Téged is nagyon szerettelek volna a felnőtt korommal eltemetni. De ne örülj, idős korom egyik szakaszában te sem úszod meg a máglyahalált. Sőt a hamvaidat is szétszórom, mert te még abból is képes lennél feltámadni. Ne reménykedj, hogy hosszú távon még pusztítani hagyom általad testemet, lelkemet.

Búcsúzom tőletek közeli és távoli megélt örömök, bánatok, küzdelmek, munkasikerek, megélt és kihunyt barátságok, emberi kapcsolatok.

Kedves szeretett Felnőttkorom! Köszönöm, hogy én búcsúzhatom Tőled, és nem fordítva történt. Ígérem emléked mélyen megőrzöm szívemben. Eddigi életemben sok-sok kereszttel jelzetten nyugszanak felnőttkori beteljesületlen álmaim, vágyaim. Hát vidd most őket is, induljatok. Vár benneteket Kháron ladikja. Szálljatok be a csónakba, s evezzetek át a túlsó partra. Én már békében integetek nektek.

Indulj Kháron, ne késlekedj. Valamennyit jó szívvel látom a hajódon. Na indulj már, mert még meggondolom magam és én is felszállok.

Nézlek titeket, felnőttkorom utasait, egyre távolabb vagytok tőlem, már alig látszotok a horizonton. S végül elnyelt benneteket az éj anya.

Isten veletek, nyugodjatok békében. Kérem, ne kísértsetek. Köszönöm.

Furcsa ez a csönd. Minden olyan néma, üres. Jól van ez így. Egy kis pihenés, és indulok az idő által előírt, általam pedig kiérdemelt korral ismerkedni, barátkozni.

Hát megérkeztem. Időskorú lettem. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. Még ismeretlenül nézegetjük egymást.

Kedves Időskorom! Köszöntelek illő tisztelettel. Már örülök, hogy megélhettelek. Biztosan sok izgalmas órát tartogatsz nekem. Kérlek, adj időt, hogy megtapasztaljalak, hogy megtaláljam magam Benned.

Hogy könnyebben menjen az ismerkedés, most megmutatom neked, mit hoztam át a felnőttkoromból. Magammal hoztam az élettapasztalatom, hitem, tudásom, érettségem, szabadságom, önismeretem; a szeretetre-, az elfogadásra-, az elégedettségre-, a kompromisszumra-, és az egyedüllétre való képességem.

Magammal hoztam kései megérkezésemet Istenhez, aki melletted hű társam és iránytűm lesz. Akire mindig számíthatok, aki bármilyen vagyok szeret, elfogad, segít nekem.

Akkor kezdődhet közös életünk: hittel, reménnyel és szertettel.

Csipkerózsa ébredése - pszichodráma esetbemutatás

Pszichdráma módszerrel vezetett önismereti csoportunkba járó 19 éves lány története. A lány szerelmes, de még nem érett meg benne a testi kapcsolat iránti vágy. A fiú testi közeledését erőszaknak éli meg, mely olyan traumát vált ki belőle, hogy bulimás lesz. A traumás esemény feldolgozása eredményeként megszűnt betegsége, és újra képes lett boldog párkapcsolatra.